Vaníliás őszibarack lekvár

Évekkel ezelőtt (de nem túl rég) kedves nagynéném főzött őszibarack lekvárt, ami nekem nagyon ízlett. Sűrű lé és kellemes, fehér gyümölcsdarabok alkották. Mérsékelten volt édes, akár üresen, kanállal ehető volt. Most, hogy szabadságon voltunk és ez egybeesett a sárgabelű őszibarack szezonjának kezdetével, nem volt más választásunk, mint belekezdeni a főzésbe. Kutattunk a neten, és ráakadtunk egy vaníliás őszilekvárra. Az alapreceptet Gabojsza írásában találtuk. Hasonló arányban, de nagyobb mennyiségben beszereztük a hozzávalókat. Megvettük a kispesti piacon a barackot, kilóját 240 Ft-ért. Nem befőző, hanem hagyományos kristálycukrot vásároltunk, kilóját 290 Ft-ért. Kergettük a vanília rudat. Interspárban volt, darabos csomagolásban, egyenként 500 forintjával. Na neeee… Ekkor lejjebb mentünk egy polccal, és elvettük a Dr5keres aromát nem egész 200-ért. Persze tisztában vagyok azzal, hogy az igazi pótolhatatlan. Citrom volt otthon. Zselatin meg egyáltalán nem kell!!! …De pálinka igen.

Hozzávalók:

• 7 kg sárgabelű őszibarack (jó érett, de nem megbarnult)
• 2,5 kg kristálycukor
• 3 citrom leve
• 1 üvegcse dr5ker vanília aroma
• 1 dl barackpálinka

Előkészítés-barackhámozás:

Melegvízben megmossuk a barackot. Egy kislábasban vizet forralunk, melyben nagyjából elmerül egy barack, ha nem, akkor hempergetni kell. Egy másik edénybe hideg vizet teszünk, melyben tényleg elmerül egy barack. Mi grillcsipesszel csináltuk. Fogunk vele egy barackot és fél percre beletesszük a lobogó vízbe. Ezután áttesszük a hideg vízbe, és könnyűszerrel megszabadulunk a héjától. Ezzel az eljárással a nektarinnak nem jött le a bőre, csak a szőrös baracknak. Ez úgy fél órát vesz igénybe. Utána felnégyeljük a bűnös barackokat és kivesszük a magokat.

Főzés:

Lekvárfőző edénybe tesszük (barackok esetében mindegy), a cukorral, citromlével és egy kis pohár vízzel fél órát főzzük. Fogjuk meg a kedvenc botmixerünket és pépesítsük kenőccsé. Tegyük hozzá az aromát és a pálinkát és főzzük még úgy 10 percig. Ezzel a lekvárunk elkészült.

Tartósítás:

A legtöbb recept mellett található tartósítási eljárás része a csírátlanítás, fertőtlenítés, stb… Az eszközök is különbözőek: sütő, kemence, gőzölő, és még sorolhatnám. Nagymamám közel 80 éve főz(-ött) lekvárt. Az üvegek alapos elmosásával kielégítő tisztaságot ért el. Én is így csinálom és bátran jelenthetem, hogy sosem romlott meg lekvárom. Más a helyzet a kupakkal. Mint láttátok, annak a belseje műanyagozott, ezáltal porózus, melynek mikroszkopikus részeiben meg tudnak bújni elmosás után is a lekvár romlásáért felelős mikrobák. Ezzel szemben az üvegről fizikai úton is könnyen eltávolíthatóak a kis kártevők. Az üveg és a kupak közé pedig tessék befőző fóliát tenni és ezzel megoldódik a kupakkrízis. Másrészről a fólia segít a hermetikus zárásban.

Íme egy rosszul sikerült fertőtlenítés eredménye.

A hagyományos meleg dunsztot szoktam alkalmazni. Tisztára mosott, megszárított, kicsi és előmelegített üvegekbe töltsd be a lekvárt. A tetejére tégy egy késhegynyi tartósítót (nátrium-banzoát). Fedd le a fóliával, és jó erősen tekerd rá a kupakot. Az üvegeket tedd kosárba, és jól csomagold be pokrócokkal, hogy minél később hűljön ki. Így tartósított kelvárok a 80-as évekből is fogyaszthatóak. Jó munkát!