Kispesti Halásztanya Étterem

Ez a magyaros vendéglátás?

Nyári meleg, szabadság, kiürült buxa és vágy. Vágy a szabadidő tartalmas eltöltésére. Ennek összegeként úgy döntöttünk feleségemmel, elmegyünk biciklitúrázni egy napra a közelben. Kispestről indulva kigurultunk a Margitszigetre, majd a Hajógyárira. Hazafelé nagy zivatar kerekedett, de a nagyja elkerült minket. Távoltól néztük az esőfátyolban bujdosó Gellért hegyet, fölöttünk csak csepegett. Később a csapadékvizet elnyelni képtelen csatornák miatt hatalmas tócsák fedték az autó és bicikliút nagy részét. A személy-és teherjárművek szükségszerűen beterítették a gyalogosokat és a kerékpárosokat. Élménygazdagon, éhesen és fáradtan tértünk haza. Közszolgálati dolgozóként van néhány forintunk a SZÉP kártyánkon, ezért azt gondoltuk, hogy a sportnapot megkoronázzuk egy éttermi vacsorával. Az OTP weboldalán közzétett elfogadóhelyek közül kiválasztottuk a Kispesti Halásztanya éttermet. Szimpatikussá tette a patinás jellege, a választékos étlapja, a közelsége, az elfogadható árak és a tény, hogy fizethetünk SZÉP kártyával.

Este fél hétkor felhívtam az éttermet, hogy megkérdezzem, igazak-e a neten talált információk. Egy  szívélyes férfi hang igenlő választ adott, majd közölte, hogy szeretettel várnak bennünket. Szándékunkban állt szeszes italt is fogyasztani, ezért a gyalogos közlekedést választottuk. Fél nyolckor érkeztünk meg és beléptünk a kerthelyiségbe. Rajtunk kívül két pár iszogatott a fedett kertben. A legtávolabbi kockás terítős asztalnál foglaltunk helyet, majd kisvártatva megállt asztalunk mellett egy nálam idősebb férfi pincér. Köszönt, majd megtudakolta, mi járatban vagyunk. Azonnal választottunk italt. Sajnos az étlapon szereplő Halásztanya koktél régóta nem kapható -tájékoztatott a pincér. Ekkor a feleségem megkérdezte, hogy milyen összetevőkből áll a Puszta koktél.  A felszolgáló részletesen beszámolt az alkotóelemeiről és a készítéséről, valamint arról, hogy annak ellenére, hogy az étlapon szerepel, évek óta nem szolgálják fel. Ekkor jött (gondoltuk) a jól bevált Unicum-sör és Jager-őszilé kombináció. Ez volt… eleinte. Hamarosan az étlappal együtt megkaptunk az italt. Régen áhított rántott borjúlábat szerettünk volna enni, de csodák csodájára abból csak egy adag volt. Szerencsére a feleségem átengedte nekem. Még nem voltunk elég éhesek, ezért azt ötlöttük ki, hogy a vacsorát csak fél kilencre kérjük. Láthatóan vendéglátónk nem örült ennek. Ekkor megkérdeztem, hogy igaz-e az információ, hogy az étterem 10:30-ig van nyitva. Sajnálattal közölte, hogy „csak 10-ig, elvileg!!!!” Elvileg??? És gyakorlatilag? Erre nem kaptam választ. Tovább faggattam, hogy azért lehetséges-e, hogy fél kilencre kapjunk vacsorát. Láthatóan szomorúan, de beleegyezett. Gondoltuk, addig iszogatunk. A harmadik körnél megrémültem. Két kis Unicummal kiittam a készletet.  Hát nem elfogyott az is.! Ha egyáltalán elfogyott. Mindegy, nem kaptunk többet. Sebaj, beértem egy sörrel. A türelmetlen pincér ahányszor elhaladt az asztalunk mellett, azt sóhajtozta, hogy „jaj de lassan múlik az idő”. Ez úgy háromszor megismétlődött. 8:35-kor megérkezett a vacsoránk, azzal a kijelentéssel, hogy még 5 perccel később is hozta. Ebben jó adag cinizmust éreztem. Étkezésünk közben a két másik asztaltól elmentek a vendégek.  Ekkor körülöttünk leszedte az asztalokat és a székeket az asztalnak támasztotta, finoman a zárórára célozva ezzel. De hát nincs kilenc óra?! 9-re megettük, vagy inkább belapátoltuk, igyekezve a vendéglátó kedvére téve. Öt perc múlva elkövettük a végső sértő hibát. Kértünk egy sört. Ekkor már nagyon boldogtalan volt a pincér. Kérdeztem, hogy van-e valami baj. „nem, nincs.” Hát tízig vannak nyitva, vagy nem? És megismételte, most már nyomatékosabban: SZŰKEN! Rádöbbentünk, hogy a gyakorlatot mi alkotjuk. Amint kirepülünk, ő zár. De hát még mindig kilenc múlt pár perccel. Na jó. Ebből elég. Már sokkal korábban eleget kellett volna jelentenem. Kérem a számlát. Pincérünk kihozta a blokkot tartalmazó tokot és a terminált. A tokot kinyitottam, megtekintettem a blokkot, melyen 12900 Ft összeg szerepelt. A SZÉP kártyát lehúzta a terminálon, és a fizetés rendben megtörtént. Ekkor pincérünk a blokkos tok heves nyitogatásába kezdett, és mint aki nem hisz a szemének, háromszor kinyitotta, majd összecsapta. Nem kapott borravalót!!! Fölkapta a terminált, köszönés nélkül hátat fordított és hallhatóan szitkozódva elvonult. Ekkor rádöbbentem: ez az ember megsértődött. Mire gondolhatott? Talán arra, hogy olyan rendesen kiszolgáltam őket. Azt akartam, hogy utána időben ágyba kerülhessenek, és ez a hála?

Köszönjük Pincér Úr. Valóban időben ágyba kerültünk. Igaz nem aludtunk jól, mert kissé megfeküdte a gyomrunkat a kapkodva befalt étel. Azért jó volt. Legalább tanulságos. Közel 30 éve lakom Kispesten és most voltam Önöknél először. Ja, és utoljára is. Azt külön sajnálom, hogy az egyébként kifogástalan ételt és a többi éttermi dolgozó megbecsülését magatartásával egy csapásra legyalulta.

Ha csak nem tekintitek extrém sportnak az étterembe járást, akkor nektek sem ajánlom a híres neves –vagy inkább hírhedt- Kispesti Halásztanya éttermet.

BKV vagy BKK hajó

avagy

a budapesti menetrendszerinti, városi tömegközlekedési célokkal üzemelő hajójárat

Barátom felhívta a figyelmünket erre a régi újdonságra. Július hónapban újra indult a régi néven vízibusz járat. Menetrendje minden hajóállomáson és az Interneten is megtalálható. A helyszínen váltott menetjegy (hagyományos menetjeggyel nem lehet utazni) ára 400 Ft. Hétköznap a bérlettel is lehetséges a közlekedés. A menetidő a Kopasziról a Rómaira kicsit több, mint 2 óra. Visszafele 25 perccel rövidebb. A menetjegy egy útra szól. Azaz közel négy óra hajózásért 800 Ft-ot kell fizetned. Szerintem kedvező.

Szóval július 23-án, hétfőn kora délután felszálltunk a buszra és kizötyögtünk a Boráros térre. Lesétáltunk az újonnan épült hajóállomásra és fél óra várakozás után megérkezett a hajónk.  A D12 jelzésűvel kisiklottunk a Rómaira. A menetidőt pontosan tartotta. Volt rajta mosdó, és a hajó többi helyisége is esztétikusan kialakított volt. Az ülések kényelmesek, a klíma kellemes. Sajnos a hajó teljesen zárt volt.

Kér óra séta, fagyizás és sörözés után visszaszálltunk a járatra. Ez egy másik hajó volt, a Lánchíd. Ennek a teteje nyitott, a kilátás pazar volt. A hajó kifogástalan minőségben volt felújítva, de a wc nem üzemelt. Ez szerintem nem megengedhető egy több mint két óra menetidejű járaton, főként hogy mosdó az állomásokon sincs. Kifogásoltam azt is, hogy a tetőfedélzeten kevés volt az ülőhely és nem volt fölötte árnyékoló, mint amit számos hasonló típusú hajón láttam.

A büfé a meghirdetettekkel szemben egyik hajón sem működött. Ez nem okozott számunkra problémát, mert minden szükségeset vittünk magunkkal. Pl.: szotyi, szendvics, sör, pálinka, csoki, víz…

Összességében igen kellemesen és olcsón szórakoztunk. Mindenkinek ajánlom!

Vaníliás őszibarack lekvár

Évekkel ezelőtt (de nem túl rég) kedves nagynéném főzött őszibarack lekvárt, ami nekem nagyon ízlett. Sűrű lé és kellemes, fehér gyümölcsdarabok alkották. Mérsékelten volt édes, akár üresen, kanállal ehető volt. Most, hogy szabadságon voltunk és ez egybeesett a sárgabelű őszibarack szezonjának kezdetével, nem volt más választásunk, mint belekezdeni a főzésbe. Kutattunk a neten, és ráakadtunk egy vaníliás őszilekvárra. Az alapreceptet Gabojsza írásában találtuk. Hasonló arányban, de nagyobb mennyiségben beszereztük a hozzávalókat. Megvettük a kispesti piacon a barackot, kilóját 240 Ft-ért. Nem befőző, hanem hagyományos kristálycukrot vásároltunk, kilóját 290 Ft-ért. Kergettük a vanília rudat. Interspárban volt, darabos csomagolásban, egyenként 500 forintjával. Na neeee… Ekkor lejjebb mentünk egy polccal, és elvettük a Dr5keres aromát nem egész 200-ért. Persze tisztában vagyok azzal, hogy az igazi pótolhatatlan. Citrom volt otthon. Zselatin meg egyáltalán nem kell!!! …De pálinka igen.

Hozzávalók:

• 7 kg sárgabelű őszibarack (jó érett, de nem megbarnult)
• 2,5 kg kristálycukor
• 3 citrom leve
• 1 üvegcse dr5ker vanília aroma
• 1 dl barackpálinka

Előkészítés-barackhámozás:

Melegvízben megmossuk a barackot. Egy kislábasban vizet forralunk, melyben nagyjából elmerül egy barack, ha nem, akkor hempergetni kell. Egy másik edénybe hideg vizet teszünk, melyben tényleg elmerül egy barack. Mi grillcsipesszel csináltuk. Fogunk vele egy barackot és fél percre beletesszük a lobogó vízbe. Ezután áttesszük a hideg vízbe, és könnyűszerrel megszabadulunk a héjától. Ezzel az eljárással a nektarinnak nem jött le a bőre, csak a szőrös baracknak. Ez úgy fél órát vesz igénybe. Utána felnégyeljük a bűnös barackokat és kivesszük a magokat.

Főzés:

Lekvárfőző edénybe tesszük (barackok esetében mindegy), a cukorral, citromlével és egy kis pohár vízzel fél órát főzzük. Fogjuk meg a kedvenc botmixerünket és pépesítsük kenőccsé. Tegyük hozzá az aromát és a pálinkát és főzzük még úgy 10 percig. Ezzel a lekvárunk elkészült.

Tartósítás:

A legtöbb recept mellett található tartósítási eljárás része a csírátlanítás, fertőtlenítés, stb… Az eszközök is különbözőek: sütő, kemence, gőzölő, és még sorolhatnám. Nagymamám közel 80 éve főz(-ött) lekvárt. Az üvegek alapos elmosásával kielégítő tisztaságot ért el. Én is így csinálom és bátran jelenthetem, hogy sosem romlott meg lekvárom. Más a helyzet a kupakkal. Mint láttátok, annak a belseje műanyagozott, ezáltal porózus, melynek mikroszkopikus részeiben meg tudnak bújni elmosás után is a lekvár romlásáért felelős mikrobák. Ezzel szemben az üvegről fizikai úton is könnyen eltávolíthatóak a kis kártevők. Az üveg és a kupak közé pedig tessék befőző fóliát tenni és ezzel megoldódik a kupakkrízis. Másrészről a fólia segít a hermetikus zárásban.

Íme egy rosszul sikerült fertőtlenítés eredménye.

A hagyományos meleg dunsztot szoktam alkalmazni. Tisztára mosott, megszárított, kicsi és előmelegített üvegekbe töltsd be a lekvárt. A tetejére tégy egy késhegynyi tartósítót (nátrium-banzoát). Fedd le a fóliával, és jó erősen tekerd rá a kupakot. Az üvegeket tedd kosárba, és jól csomagold be pokrócokkal, hogy minél később hűljön ki. Így tartósított kelvárok a 80-as évekből is fogyaszthatóak. Jó munkát!

A magyar fügelekvár, azaz főzzünk fügelekvárt otthon!

Hazánkban nem elterjedt és közkedvelt gyümölcs, szerintem méltatlanul. A füge egyike a legrégibb kultúrnövényeknek. Már az Ószövetségben is a termesztését és fogyasztását említik. A 21. század hazai időjárási viszonyok között remekül megterem a Kárpát medencében. Áruházakban és piacon kizárólag déltől érkező gyümölcsöt lehet kapni. A török füge igen szép, nagy és lila. Négy darabos csomag, mely nem több 30 dkg-nál közel 700 forint. Tehát ültess otthon fügefát, tudományos nevén Ficus carica. A kertünkben két fánk van. Valójában az egyik a szomszédból ered, de a felette tornyosuló fenyőfák miatt a teljes lombozata átlóg. A másik fát én ültettem, de minden télen elfagynak az ágai, és tavasszal tőről hajt újra. Termése nincs, vagy sosem érik be. A szomszéd fája annál szaporább. Ha sok meleg van és esik is az eső -azzal az álterméseket duzzasztva- évente 15-20 kg terem rajta. Az érése folyamatos, naponta több darab terem. Fogyasztható nyersen és lekvárnak egyaránt. Egyesek –aljas szándékból- pálinkát is főznek belőle. A lekvár elkészítése igen egyszerű, szinte azonos a már megszokott receptekkel.

Citromos fügelekvár

 Hozzávalók:

• 1 kg érett füge
• 8 evőkanál kristálycukor
• 3 dl víz
• fél citrom kicsavart leve
• nátrium-banzoát
• üvegek, kupakok és befőző fólia

Jól mosd meg a gyümölcsöt. A zöld szárakat vágd le, és szeld négybe. Tedd bele vastagfenekű lábasba, tedd hozzá a cukrot és a vizet. Főzd kb. egy órát, amíg a fügék mállásig puhulnak. 

Kézi mixerrel pépesítsd el és öntsd hozzá a citromlevet. Főzd további negyed órát, de vigyázz, mert most már le tud égni. Szükség esetén a sűrűség beállításához tegyél még hozzá kis vizet, és még forrald egy kicsit. Ezzel a lekvár maga elkészült.

Most tartósítani kell

A hagyományos meleg dunsztot szoktam alkalmazni. Tisztára mosott, megszárított, kicsi és előmelegített üvegekbe töltsd be a lekvárt. A tetejére tégy egy késhegynyi tartósítót (nátrium-banzoát). Fedd le a fóliával és jó erősen tekerd rá a kupakot. Az üvegeket tedd kosárba és jól csomagold be pokrócokkal, hogy minél később hűljön ki. Így tartósított kelvárok a 80-as évekből is fogyaszthatóak. Jó munkát!

Uborkaszezon, készítsünk kovászos uborkát!

Ez az. A nyár, a meleg és a magyar puszta tradicionális és szezonális savanyúsága. Elkészítése egyszerű, legfeljebb három napot vesz igénybe. Érdemes nagyobb mennyiséget készíteni, mert hamar elfogy és újabb három napot kell várnunk a következő adagra. Az ideális mennyiség az 5 liter. Felszerelés szükséglete mindössze egy 5 literes befőttesüveg és egy kistányér. Ezt a receptet a nagymamámtól kaptam réges-régen. Valószínűleg ő is örökölte. Leírva sosem láttam, de azonnal megjegyeztem.

Kovászos uborka (recept) -5 liter

Az uborka elkészítése a hozzávalók beszerzésével kezdődik. Szeretek piacra járni, mert ott többféle áruból tudok válogatni. Van, aki a kisebb és van, aki a nagyobb, harapható uborkákat szereti. Én részemről a nagyobbak pártján állok, de szívesen eszem kilószám a kisebbeket is.

Hozzávalók:

• 2,5 kg kovászolni való uborka
• 1 csokor fás szárú kapor
• 1 fej fokhagyma
• 3 liter friss alpesi forrásvíz (ha véletlenül nem jutsz hozzá, akkor jó lesz a budapesti, vagy egyéb csap- és kútvíz is)
• 3 púpos evőkanál „NEM jódozott” só -mondta a nagynéném-
• fél szelet vagy kis sercli kenyér (kovászos, ha lehet)

Uborka és a hozzávalók előkészítése:

Áztasd be az uborkát bő vízbe, majd cseréld le a vizet! Kisvártatva egyesével mosd meg és tedd tálra! Vágd le mind a két végét úgy fél-fél cm vastagságban és nyald meg, hogy nem keserű-e. Amelyik az, azt komposztáld! Az uborkát fogd a bal kezedbe és a jobb  kezedben lévő kést élével a hosszabbik vége felé szúrd bele, majd vágd félbe úgy, hogy az eleje és a vége még összetartsa! Fordíts az uborkán egy negyedet és ismételd meg! Az uborkád négybe van vágva, mégsem esik szét. Képen is megmutatom.

Forralj fel 3 liter vizet és tedd bele a három kanál sót! Keverd el, majd hűtsd ki! Ha betöltés után marad víz, ne öntsd ki! Mindig kiforr és utána kell tölteni.

Pucold meg a fej fokhagymát és mossd meg a kaprot is.

Beüvegezés:

Harmadold el a kaprot és a fokhagymát: Egyik harmadát tedd az üveg aljára! Függőlegesen, állítva tegyél bele egy sor uborkát! Erre megint egy sor kapor és fokhagyma, majd még egy sor uborka. Ere tedd rá a maradék kaprot és fokhagymát, és fektesd rá a maradék uborkákat úgy, hogy a kenyeret rá tudd még tenni a tetejére! Egy fás kaporszár darabbal, vagy faspatulával szorítsd be! Öntsd föl csurik a kihűlt sós vízzel és fedd le egy kistányérral! Tedd olyan helyre, ahol egész nap süti a nap! A hőmérséklet és a napsütéses órák függvényében 2 és 3 nap szükséges az elkészültéig. Ha túlérleled plöttyett lesz és nem fognak dicsérni a női vendégeid. Ha hamar szétszeded, akkor belül fehér és nyers marad. Érlelődés közben néha kóstold meg!

Mikor elkészült, szedd ki belőle az uborkákat és a fokhagyma gerezdeket. Tedd zárható edénybe és szűrd rá a levet! Fedd le és tárold hűtőben! Hosszú hetekig eláll.

Ha véletlenül szétszedés után jössz rá, hogy éretlen, tedd újra egy kicsit napra és érleld még! Menni fog.

Tanács:

Soha nem áhítozz kovászos uborka után télen ősszel és tavasszal, valamint borongós nyári napokon! Nem fog sikerülni. Ellenben a 35 fokos kánikulában 2 nap alatt garantáltan elkészül. A Mama szerint éjszakára be kell vinni a lakás melegebb részére, hogy ne hűljön ki, majd reggel újra ki. Ez a forró nyári éjszakákra nem igaz.