A tatai Derítő-tó a fővárostól mintegy 60 kilométerre található a Gerecse lábánál Vértesszőlős és Tata között. A tó sajátosságai közé tartozik, hogy a nap 24 órájában horgászható, valamint a fagyos tél kivételével parti faházak bérelhetők, melyek saját horgászstéggel rendelkeznek. Magyarok mellett számos külföldi horgász látogatja, akik túlnyomó részben bojlival az óriáspontyokra vadásznak. Persze szép számmal áztatják a zsinórt hagyományos pontyhorgászok is, akik a rendszeres telepítésnek köszönhetően számtalan háromnyarasat foghatnak. A horgászatot egy kellemetlen tény zavarja, mégpedig a vízben lévő tuskók, és itt nem a vízbe esett részeg kollégákra gondoltam. Mesterséges tó lévén, az Általér völgyének elárasztása képen jött létre, és így az itt lévő fák maradványaiba akasztgatjuk horgainkat és kosarainkat. A tuskós víz ezzel szemben jót tesz a haltartásnak, valamint nagyobb ügyességet követel a horgásztól.
A tó halállománya között szerepel a már említett „óriásponty” és a mezei ponty, továbbá amur, süllő, harcsa, fehérhalak közül, pedig a kárász és dévérkeszeg. Mint igazi sporthalat, én az amurt kedvelem a legjobban. El is határoztam, hogy fogok belőle egy párat.
A túra és a szállás
Megszületett az időpont, augusztus 21-től 24-ig. Felhívtam a faházak bérbeadását kezelő céget indulás előtt másfél hónappal, és közöltem szándékom. Ekkor már az említett időpontra csak kettő ház volt szabad, melyből az egyik ikerház volt. Értelemszerűen az önállót választottam. Ez volt az 52-es. A berendezés és elhelyezés a megszokott színvonalú volt, ellenben a stég egy kicsit rozoga, nincs légkondi és csónak. Mint minden ház bérletéhez, kettő horgászjegyet kellett váltani naponta 5400 forintért. Ezeken a stégeken amúgy is legfeljebb hárman tudnánk horgászni.
A szállásunkat délben elfoglaltuk, az asszonyok kiirtottak egy csomó pókot és kezdődhetett a peca.
Az etetőanyag, a csali és az etetés
A horgászat előtt három héttel megvásároltam a piaci táposnál a 8-8 kg kukoricát és búzát, amit kis idejű főzést követően lefedve kitettem a napra. Három hét múlva igen büdös volt. Az utazás előtt a levének nagy részét a kikönnyítés érdekében az udvarra leöntöttem, mely tettemmel a feleségem eszeveszett haragját váltottam ki. A szemes mellé vásároltam 4 kg nyúltápot is, mely zöld, szárított növényi részeket tartalmaz.
A horogra készítettem kapros és pálinkás kukoricát a következő képen. Fogtam két marék takarmánykukoricát és kevés cukros-sós vízben lassú tűzön megfőztem. Ez kb. fél órát vett igénybe.
A kapros:
A forró kukoricát kis befőttes üvegbe tettem annyi vízzel, hogy ellepje. A tetejére fél csokor összevágott friss kaprot tettem. Tartósítás céljából meleg dunsztba tettem, de nem tettem bele tartósító szert. Egy hét múlva teljesen megerjedt, tehát nem érdemes a dunszttal vesződni.
A pálinkás:
A forró kukoricát kis befőttes üvegbe tettem annyi fele-fele főzőlé-pálinka lötyivel, hogy ellepje. Ennyi.
Az etetőanyagot saját gumicsónakommal, a stéggel szemben, kb. 50 méterre lévő bójához hordtam be kisebb adagokban. A kiszemelt helyre leszórtam úgy fél négyzetméteres területre és kézzel ráhelyeztem a csalit, melyet behúztam. Éjjel sem dobáltam, mindig behúztam. Minden halfogás után szórtam etetőanyagot is. Az említett mennyiséget így osztottam be három napra.
Horgászat és halfogás
Három napon keresztül huzigáltam a cájgot és meglett az eredménye. Két bojlis bottal horgásztam amurra. A szerelék a következő: gubancgátlós ólom úgy 80 grammos, erős forgó gyöngy ütközővel, 8 cm-es horogelőke, 0-s Gama összevissza hajlított horog, fonott zsinórból kötött hajszálelőke, melyre 3-4 szem kukorica felfér, horog szárán 3 cm hosszú szilikon cső, műanyag stopper. A kukoricákat fűzőtűvel juttattam a hajszálra. Horogból többször használtam 2 0-s Owner füleshorgot is. Mindkettő tökéletes volt. Ezzel a technikával a három nap alatt négy 5 és 10 kg közötti amurt fogtam. Sajnos a tuskók miatt csak a kapások harmada zárult zsákmánnyal. Kizárólag amurkapás volt ezen a területen.
Az előbbi etetéstől mintegy tíz méterre fédereztem a szokásos módon, két napon át. A kosárba búzás etetőanyagot tettem, a horogra csontit. Itt egy 30 kg kárászt, keszeget és két kisebb pontyot fogtam. A féderezést a sok szerelékveszteség miatt később feladtam. Hagyományos fenekező szerelékre cseréltem, de az nem hozott sikereket.
A túra során voltak segédeim, akik mint társtettes vettek részt a műveletekben. Közreműködésüket ezúton is köszönöm. A három nap alatt kétszer sütöttünk parázson krumplis, hagymás, kolbászos alufólia csomagot, valamint egy ízben vacsoráztunk a tatai
Grill étteremben, melyet mindenkinek ajánlok. Többször bicajoztunk a tó és az Őreg-tó körül a magunkkal vitt cangákkal. Igen jól szórakoztunk, de hazaérkezésünk után egy napig aludtam.