Nagyjából nyolc éve, hogy sógorommal -egy-két év kihagyás mellett- minden ősszel meglátogatjuk kedvenc vadvízi horgászparadicsomunkat, a Tisza-tavat. Mint tapasztaltátok, ebben az évben igen könyörtelen volt hozzánk a november eleji ősz, ezért kivételesen nem sátorral vágtunk neki a túrának, hanem szállást kerestünk, igazi kő, esetleg faházban. A fűtés nem hátrány. Hitetlenkedve tapasztaltam, hogy október második felére a tiszaörvényi szállások, melyek fűthetőek voltak- elkeltek. Számos kutatás és telefonhívás után ráleltem a
Sülőfészek vendégházra, ahol szívesen láttak volna bennünket a tartalék szobában. Időközben kaptunk egy meghívást sógornőm rokonaitól, így az előbbi szállást nem vettük igénybe.
Örvényi morotva
Október 30-án reggel 8 órakor megérkeztünk a tóhoz, és csónak híján megkezdtük családilag és társadalmilag hasznos cselekvéssorozatunkat. Az ajánlásnak megfelelően az örvényi morotva csatornatorkolatánál foglaltuk el harcálláspontunkat.
Hátrányok
- Nem tudtunk kishalat fogni (de vettem a pecaboltban)
- Viharos erejű szél fújt
- Nem fogtunk nagyhalat sem
Előnyök
- Vitamentes nyugalom volt
- Remek volt a forraltbor és a pálinka
- Nem éheztünk
- Bámultuk a vizet
- Este a pincében céllövészet
Örvényi kubik
Második napra egy szomszédtól kölcsönöztünk egy ladikot a fenti vízterületre. Reggel 8 körül kieveztünk a jónak ígérkező víztükörre. Az idő jelentősen javult a tegnapihoz képest. A szél mérséklődött, a hőmérséklet emelkedett és a nap ragyogott. Ráadásul egy csodálatos lápvilágban találtam magam vízinövényekkel és állatokkal körülvéve. Nehézkesen, de beindult a kishalfogás. Remek, a csukázáshoz tökéletes fekete hátú bodorkák tucatjait csaltuk horogra. Az átlagosan egy méter mélységű víz felületének 50%-át töklevél borította. A töklevélmentes tisztásokba hajigáltuk kevlárelőkés úszós, illetve fenekezős szerelékeinket. Az első két órában csukakapás nyugalmat "élveztünk". Na ekkor kezdtünk kétségbe esni. Jött a régi álvigasz: legalább jó idő van, van pálinka, bor, beszélgetünk. Mikor kezdtük beleélni magunkat az önsajnálatba beindult a munka. 11 óra körül fogtuk az első csukát. Ezt követően 4 óráig, üzemzárásig űztük az ipart. Összesen 7darabot fogtunk, ebből kettőt mérethiány miatt szabadon eresztettünk. A lelkes peca közben további két kapás haltalan maradt -természetesen a hal hibájából. Az eltett halak mérete 50 és 60 cm közöttiek voltak.
|
Sajnos többet vissza kellett dobni |
Lapos
Harmadik napon reggel szélcsend és ború fogadott. Mivel az előrejelzések szerint kiadós eső volt várható, igyekeztünk a közelben horgászni. Fogtuk az ismerősünk csónakját utánfutóstul, és levontattuk az örvényi csónakkikötőbe, majd a sólyánál vízre eresztettük.
A kikötő területét és az azt övező teret Laposnak nevezik. Sajnos, mint kiderült, itt a vízszint nemigen haladta meg a 80 centimétert sem. Egész álló nap szakadt az eső, és ugye mit ér az eső szél nélkül... Mit igen, mit nem, egyszer csak a vadonatúj pergetőbotomon -mellyel fenekező készséggel, kishallal horgásztam- óriási kapás volt. A 200 m zsinórból 150-et letekert pillanatok alatt. Ekkor a féket megfeszítve odavertem neki. Na most figyeljetek. Egyre növekvő ellenállás mellett egyszer csak kiemelkedett a zsinór a vízből és megláttam az áldozatot. Egy sirály!!!!!!! A rohadt kis dög. Sajnos meglepetésemben és az esőben elfelejtettem lefotózni. Pityesz sógorom leakasztotta a horogról a még ekkor is csipkedő kis szarost. Szerencséjére a csőrébe akadt, így túlélte ezt a veszélyes találkozást. Hát ennyi volt az őszi túra indére, de jövőre ismét, akár többször is...