Őszi Tisza-tavi csukázás

Nagyjából nyolc éve, hogy sógorommal -egy-két év kihagyás mellett- minden ősszel meglátogatjuk kedvenc vadvízi horgászparadicsomunkat, a Tisza-tavat. Mint tapasztaltátok, ebben az évben igen könyörtelen volt hozzánk a november eleji ősz, ezért kivételesen nem sátorral vágtunk neki a túrának, hanem szállást kerestünk, igazi kő, esetleg faházban. A fűtés nem hátrány. Hitetlenkedve tapasztaltam, hogy október második felére a tiszaörvényi szállások, melyek fűthetőek voltak- elkeltek. Számos kutatás és telefonhívás után ráleltem a  Sülőfészek vendégházra, ahol szívesen láttak volna bennünket a tartalék szobában. Időközben kaptunk egy meghívást sógornőm rokonaitól, így az előbbi szállást nem vettük igénybe.

Örvényi morotva

Október 30-án reggel 8 órakor megérkeztünk a tóhoz, és csónak híján megkezdtük családilag és társadalmilag hasznos cselekvéssorozatunkat. Az ajánlásnak megfelelően az örvényi morotva csatornatorkolatánál foglaltuk el harcálláspontunkat.

Hátrányok

• Nem tudtunk kishalat fogni (de vettem a pecaboltban)
• Viharos erejű szél fújt
• Nem fogtunk nagyhalat sem

Előnyök

• Vitamentes nyugalom volt
• Remek volt a forraltbor és a pálinka
• Nem éheztünk
• Bámultuk a vizet
• Este a pincében céllövészet

 Örvényi kubik

Második napra  egy szomszédtól kölcsönöztünk egy ladikot a fenti vízterületre. Reggel 8 körül kieveztünk a jónak ígérkező víztükörre. Az idő jelentősen javult a tegnapihoz képest. A szél mérséklődött, a hőmérséklet emelkedett és a nap ragyogott. Ráadásul egy csodálatos lápvilágban találtam magam vízinövényekkel és állatokkal körülvéve. Nehézkesen, de beindult a kishalfogás. Remek, a csukázáshoz tökéletes fekete hátú bodorkák tucatjait csaltuk horogra. Az átlagosan egy méter mélységű víz felületének 50%-át töklevél borította. A töklevélmentes tisztásokba hajigáltuk kevlárelőkés úszós, illetve fenekezős szerelékeinket. Az első két órában csukakapás nyugalmat "élveztünk". Na ekkor kezdtünk kétségbe esni. Jött a régi álvigasz: legalább jó idő van, van pálinka, bor, beszélgetünk. Mikor kezdtük beleélni magunkat az önsajnálatba beindult a munka. 11 óra körül fogtuk az első csukát. Ezt követően 4 óráig, üzemzárásig űztük az ipart. Összesen 7darabot fogtunk, ebből kettőt mérethiány miatt szabadon eresztettünk. A lelkes peca közben további két kapás haltalan maradt -természetesen a hal hibájából. Az eltett halak mérete 50 és 60 cm közöttiek voltak.

Sajnos többet vissza kellett dobni

Lapos

Harmadik napon reggel szélcsend és ború fogadott. Mivel az előrejelzések szerint kiadós eső volt várható, igyekeztünk a közelben horgászni. Fogtuk az ismerősünk csónakját utánfutóstul, és levontattuk az örvényi csónakkikötőbe, majd a sólyánál vízre eresztettük.

A kikötő területét és az azt övező teret Laposnak nevezik. Sajnos, mint kiderült, itt a vízszint nemigen haladta meg a 80 centimétert sem. Egész álló nap szakadt az eső, és ugye mit ér az eső szél nélkül... Mit igen, mit nem, egyszer csak a vadonatúj pergetőbotomon -mellyel fenekező készséggel, kishallal horgásztam- óriási kapás volt. A 200 m zsinórból 150-et letekert pillanatok alatt. Ekkor a féket megfeszítve odavertem neki. Na most figyeljetek. Egyre növekvő ellenállás mellett egyszer csak kiemelkedett a zsinór a vízből és megláttam az áldozatot. Egy sirály!!!!!!! A rohadt kis dög. Sajnos meglepetésemben és az esőben elfelejtettem lefotózni. Pityesz sógorom leakasztotta a horogról a még ekkor is csipkedő kis szarost. Szerencséjére a csőrébe akadt, így túlélte ezt a veszélyes találkozást. Hát ennyi volt az őszi túra indére, de jövőre ismét, akár többször is...