Amurhorgászat a tatai Derítő-tavon

A tatai Derítő-tó a fővárostól mintegy 60 kilométerre található a Gerecse lábánál Vértesszőlős és Tata között. A tó sajátosságai közé tartozik, hogy a nap 24 órájában horgászható, valamint a fagyos tél kivételével parti faházak bérelhetők, melyek saját horgászstéggel rendelkeznek. Magyarok mellett számos külföldi horgász látogatja, akik túlnyomó részben bojlival az óriáspontyokra vadásznak. Persze szép számmal áztatják a zsinórt hagyományos pontyhorgászok is, akik a rendszeres telepítésnek köszönhetően számtalan háromnyarasat foghatnak. A horgászatot egy kellemetlen tény zavarja, mégpedig a vízben lévő tuskók, és itt nem a vízbe esett részeg kollégákra gondoltam. Mesterséges tó lévén, az Általér völgyének elárasztása képen jött létre, és így az itt lévő fák maradványaiba akasztgatjuk horgainkat és kosarainkat. A tuskós víz ezzel szemben jót tesz a haltartásnak, valamint nagyobb ügyességet követel a horgásztól.

A tó halállománya között szerepel a már említett „óriásponty” és a mezei ponty, továbbá amur, süllő, harcsa, fehérhalak közül, pedig a kárász és dévérkeszeg. Mint igazi sporthalat, én az amurt kedvelem a legjobban. El is határoztam, hogy fogok belőle egy párat.

A túra és a szállás

Megszületett az időpont, augusztus 21-től 24-ig. Felhívtam a faházak bérbeadását kezelő céget indulás előtt másfél hónappal, és közöltem szándékom. Ekkor már az említett időpontra csak kettő ház volt szabad, melyből az egyik ikerház volt. Értelemszerűen az önállót választottam. Ez volt az 52-es. A berendezés és elhelyezés a megszokott színvonalú volt, ellenben a stég egy kicsit rozoga, nincs légkondi és csónak. Mint minden ház bérletéhez, kettő horgászjegyet kellett váltani naponta 5400 forintért. Ezeken a stégeken amúgy is legfeljebb hárman tudnánk horgászni.

A szállásunkat délben elfoglaltuk, az asszonyok kiirtottak egy csomó pókot és kezdődhetett a peca.

Az etetőanyag, a csali és az etetés

A horgászat előtt három héttel megvásároltam a piaci táposnál a 8-8 kg kukoricát és búzát, amit kis idejű főzést követően lefedve kitettem a napra. Három hét múlva igen büdös volt. Az utazás előtt a levének nagy részét a kikönnyítés érdekében az udvarra leöntöttem, mely tettemmel a feleségem eszeveszett haragját váltottam ki. A szemes mellé vásároltam 4 kg nyúltápot is, mely zöld, szárított növényi részeket tartalmaz.

A horogra készítettem kapros és pálinkás kukoricát a következő képen. Fogtam két marék takarmánykukoricát és kevés cukros-sós vízben lassú tűzön megfőztem. Ez kb. fél órát vett igénybe.

A kapros:

A forró kukoricát kis befőttes üvegbe tettem annyi vízzel, hogy ellepje. A tetejére fél csokor összevágott friss kaprot tettem. Tartósítás céljából meleg dunsztba tettem, de nem tettem bele tartósító szert. Egy hét múlva teljesen megerjedt, tehát nem érdemes a dunszttal vesződni.

A pálinkás:

A forró kukoricát kis befőttes üvegbe tettem annyi fele-fele főzőlé-pálinka lötyivel, hogy ellepje. Ennyi.

Az etetőanyagot saját gumicsónakommal, a stéggel szemben, kb. 50 méterre lévő bójához hordtam be kisebb adagokban. A kiszemelt helyre leszórtam úgy fél négyzetméteres területre és kézzel ráhelyeztem a csalit, melyet behúztam. Éjjel sem dobáltam, mindig behúztam. Minden halfogás után szórtam etetőanyagot is. Az említett mennyiséget így osztottam be három napra.

Horgászat és halfogás

Három napon keresztül huzigáltam a cájgot és meglett az eredménye. Két bojlis bottal horgásztam amurra. A szerelék a következő: gubancgátlós ólom úgy 80 grammos, erős forgó gyöngy ütközővel, 8 cm-es horogelőke, 0-s Gama összevissza hajlított horog, fonott zsinórból kötött hajszálelőke, melyre 3-4 szem kukorica felfér, horog szárán 3 cm hosszú szilikon cső, műanyag stopper. A kukoricákat fűzőtűvel juttattam a hajszálra. Horogból többször használtam 2 0-s Owner füleshorgot is. Mindkettő tökéletes volt. Ezzel a technikával a három nap alatt négy 5 és 10 kg közötti amurt fogtam. Sajnos a tuskók miatt csak a kapások harmada zárult zsákmánnyal. Kizárólag amurkapás volt ezen a területen.

Az előbbi etetéstől mintegy tíz méterre fédereztem a szokásos módon, két napon át. A kosárba búzás etetőanyagot tettem, a horogra csontit. Itt egy 30 kg kárászt, keszeget és két kisebb pontyot fogtam. A féderezést a sok szerelékveszteség miatt később feladtam. Hagyományos fenekező szerelékre cseréltem, de az nem hozott sikereket.

A túra során voltak segédeim, akik mint társtettes vettek részt a műveletekben. Közreműködésüket ezúton is köszönöm. A három nap alatt kétszer sütöttünk parázson krumplis, hagymás, kolbászos alufólia csomagot, valamint egy ízben vacsoráztunk a tatai Grill étteremben, melyet mindenkinek ajánlok. Többször bicajoztunk a tó és az Őreg-tó körül a magunkkal vitt cangákkal. Igen jól szórakoztunk, de hazaérkezésünk után egy napig aludtam. 

Kerékpáros és csónakos túra a Tisza tónál

Néhány nappal az indulás előtt kitölthetetlen tűnő űrt éreztünk izmainkban és szellemünkben. Rövid tanácskozás után fényesen megvilágosodtunk. Ezt az űrt csak egy bicajtúrával, helyesebben inkább kirándulással tudjuk kitölteni. A kérdés nyitott fele, hogy hova is menjünk. Sok évvel ezelőtti kellemes élmények fűznek a Tisza tóhoz, mint kiváló kerékpáros célponthoz. Emlékeztem a jó minőségű gáti utakra és a felülmúlhatatlan látványra. Érvekkel alátámasztott javaslatomat a leendő résztvevők elfogadták, így a terv beélesedett. Indulás 2012. augusztus 13-án!

Igen ám, de hol legyen szállásunk? Munkahelyemen ez évi cafetéria juttatásként SZÉP kártyára egy nem eltúlzott összeget kaptam, melyet jónak láttunk ez alkalommal felhasználni. Az említett kártya kezelőjének a honlapján (OTP) az elfogadóhelyek megtalálhatóak, így ezek közül kezdtük a kutatást. A tó fővárosaként emlegetett Tiszafüreden kezdtük. Úgy hat apartmant hívtunk fel telefonon, mely fényképes hirdetésük alapján megtetszett. A főszezonnak és a jó időnek köszönhetően már minden általunk preferált jellegű hálóhely foglalt volt. Kénytelenek voltunk igényeinket és célpontunkat másfelé irányítani. Az eredmény Abádszalók, Vargalak vendégház, kétszer két ágyas szoba, emelet és közös mosdó.

Utazás és szállás

Délelőtt 10:30-kor utánfutóba betárazva a bicajok és a csomagok feleségemmel és baráti párral –tehát összesen négyen- megindultunk. Hevesig a 31-es főúton, majd innen Kisköre irányába egy botrányosan rossz minőségű alsóbb rendű úton döcögtünk. Az út unalmas és utánfutóval, kamionok akadályával, balesetmentesen több mint két óra. Kora délután megtalálva szállásunkat, megismerkedtünk szállásadónkkal, Ica nénivel. Igazán kedves, megnyerő modorú asszony. Azonnal megmutatta a vendégházat és az udvart, mely három napig az otthonunk volt. A földszinten volt egy szoba, konyha, ebédlő, mosdó és mellékhelyiség. A konyhában egy óriási hűtő várta az italainkat. Azért a harapnivalót is betettük. A mi szobáink az emeleten voltak egymás mellett. Itt volt még két üres szoba és a közös mosdó. Az emeleten mindvégig csak mi voltunk. A földszinten második nap volt egy pár, de velük nem sokat találkoztunk, mert a sötétben bujdosva keresték egymás ölelését. Ja és a rohadt mosatlanjaikat két napra a mosogatóban felejtették… Mindent összevetve a szállás a kényelmetlen ágy kivételével igen megfelelő volt. Az ára fejenként 3000 Ft volt, mely tartalmazta az idegenforgalmi adót is.

Abádszalóki óriáscsipesz 1

Abádszalóki óriáscsipesz 2

Ebédlő

Bazinagy hűtő

A tűzrakó

Szállásunk az udvarról

Biciklikirándulás Abádszalók – Kisköre - Abádszalók

Látvány a hídról

Miután elhelyezkedtünk a szállásunkon, kissé körbetekertük Abádszalókot, italoztunk a strand előtti kerthelységes büfében és nekivágtunk a túrácskának. Az út a gáton vezetett a Szalóki medence (ez is a Tisza tó) partján mintegy 7 kilométer hosszan (oda-vissza 14). A táv egyharmadánál található a Nagykunsági öntözőcsatorna kifolyója. Itt egy kisebb zsilipen hömpölyög keresztül a „tó” vize megcélozva a Tiszántúlt. Megállás nélkül ugrálnak benne a kisebb-nagyobb balinok, üldözve a szerencsétlen zsákmányállataikat. Egy német nyelven beszélő kolléga pergetőcuccal dobálta őket, de nekik jobban esett a sportos táplálkozás és tovább üldözték valóban ehető úszótársaikat. Végig a gáton haladva eljutottunk a kiskörei erőműhöz, mely egy monumentális vasbeton és acél építmény. Ezen egy ideig elbámészkodtunk –Főleg én. A sporttársaimat láthatóan untatta, igaz, hogy az igen alacsony vízállás csökkentette az értékét.- Hazafelé tekerve kisebb pihenőt iktattunk be a tó partján lévő egyik horgászhelyen. Majd ismét a csatornánál találtuk magunkat. Innen már csak pár percre volt a szalóki CBA, ahol az esti egységcsomaghoz valókat vásároltuk meg. Ezt később a szállásunk kertjében lévő tűzrakóban, faszénparázson megsütöttük. Kis fröccsivás után ledőltünk, hogy másnap is erősek maradjunk minden vonatkozásban.

Biciklikirándulás Abádszalók – Tiszafüred - Abádszalók

Nyolc óra után ébredtünk. Hosszasan tökörészve megreggeliztünk, várakoztunk, várakoztunk, dohányoztunk és pálinkáztunk. Dél körül elindultunk. Számtalanszor megálltunk pihenni és kortyolni. Az útpálya és az útvonal kiváló itt is, de a látnivaló sokkal pazarabb mint előző nap volt. Egy csalhatatlan tiszai ártér tárult elénk gátőr házakkal, mocsarakkal és zöld mezőkkel. A távolság egy irányba nem volt több 25 km-nél. Füreden a fő útig tekertünk. itt volt a már előzőleg kinézett Molnár étterem. Egyszerű kis vidéki étterem, műanyagasztalokkal, óriási kerthelyiséggel, melynek felében a sport fűszerezésére szívogathattuk cigarettáinkat. A kiszolgálás udvarias, de nem túl finomkodó. Az étlap viszonylag sokrétű, az árak szolidak. Az étel gyorsan és pontosan elkészült és megérkezett. Hát ez az. A szolid árak az adagomon igencsak meglátszottak. Rántott borjúlábat kértem petrezselymes burgonyával. A köret elég lett volna, de a rántottmány?! Három darab gyufásdoboz méretű láb volt. Úgy egészítettem ki étlapom, hogy az asszonyok összes maradékát megettem. Hát így már jó volt. Rátoltam egy hideg korsó sört és megindultunk visszafelé. Egy cukrászdával terveink voltak, de kiderült, csak fagyijuk van a számításba vehető édességek közül. Hazafelé gyorsabban haladtunk. Kísérleteink bebizonyították, hogy a legtöbb energiát és erőt adó anyag az alkohol és a méreg (mint düh). Füreden ismét meglátogattuk a CBA-t sör és dinnyebeszerzés végett. A dinnyés sör elfogyasztása után nem sokkal nyugovóra tértünk ismét.

Csónakkirándulás a Tisza tavon

A harmadik napon bekötöztük a bicajokat a futóba és reggelit, valamint  számlarendezést követően kiautóztunk az abádszlóki Viking kikötőbe. A bejáratnál árulkodott a tábla motoros csónak bérléséről. Az irodában egy készséges asszony megmutatta a még bérelhető egyetlen ladikot, mely azonnal megnyerte a tetszésemet. Ekkor megkötöttük az üzletet. Három órányi hajókázásért összesen 6000 Ft-ot fizettünk, mely benne foglaltatta az üzemanyag árát is. Az idő nagyobbik részét az öblítőcsatornákban és a lápos nádzugokban pöfögtük. Később kihajóztunk az élő Tiszára és a tóra is. A nyolc méteres bádogladikot egy 5 lóerős Yamaha motor hajtotta, melyhez nem szükséges hajóvezetői engedély. Életem asszonyának elkékült a keze a kapaszkodástól, de a második óra után kezdett felengedni. Szerintem mindannyian remekül szórakoztunk, melynek ár érték aránya is kedvező volt. Élményekkel tele és üres gyomorral betértünk a szalóki Lilaakác vendéglőbe. Az éhes utazót egy régi parasztház várja óriási lilaakác indák fedte kerthelyiséggel. Igazi hangulatos vendéglő, ahol gyorsak és megnyerők a felszolgálók, olcsó, bőséges és ízletes az étel. Ja, és nem utolsó sorban Aranyfácán a csapolt sörük. Ha erre járok, biztosan máskor is betérek.

Kékülő kéz

Öblítő csatorna

Látvány erről a hídról volt

Az elégedett kapitány

Körülbelül ennyi volt a három napos kiruccanásunk a Tisza tónál. A látottak alapján egy hétig is elegendő programkínálatról tett tanúbizonyságot a környék. Látogassátok bátran, nem fogtok csalódni!