Medvehagyma, szüret, pesto

Régi medvehagyma rajongó lévén idén is erős késztetést éreztem a medvehagyma mértéktelen fogyasztására. Többször vettem a piacon, 200-500 Ft között van az ára. Sajnos ezzel nem tudtam betelni, így kénytelen voltam magam utánamenni. Kutattam, kerestem a neten lelőhelyek után, de nem akadtam a főváros közelében ilyenre.

Kedves unokatestvérem tavaly felfedezett egy „hagymabányát” Bajna közelében, és szíves invitálására családi medvehagyma szüretbe kezdtünk. Úgy egy óra alatt négyen két kosárral szedtünk. Egy kosárnyi hagyma kb. 2 kg-ot nyomott. A nagy mennyiség miatt a tavasz isteni csemegéjét tartósítanunk kellett.

1.      Pesto

2.      Fagyasztott medvehagyma

Medvehagymás pesto

Hozzávalók:

·        1,5 kg medvehagyma

·        5 dl olivaolaj

·        3 csapott evőkanál só

·        friss törött bors

A medvehagymát alaposan megmostam, majd tálcákon jól lecsepegtettem és megszárítottam. Ehhez többször meg kellett forgatnom. Ezt követően deszkán kissé összevágtam, majd darálóval felaprítottam. Úgy döntöttünk, hogy gusztusosabb, ha nem pürésítjük, így ez maradt a végleges aprítási fok. Hozzákevertem a fűszereket és az olajat, majd üvegekbe töltöttem. A töltést követően a pestora még egy kis olajat borítottam a légmentes zárás miatt. (Végül is a képen látható darálónak semmi köze a pestohoz.)

A valódi pesto mozsárban, zúzással készül és az olajat lassan adagolják hozzá.

A maradék ½ kiló hagymát szintén megmostam, szárítottam és késsel petrezselyem méretűre aprítottam. Műanyag tárolóedényben betettem a fagyasztóba.

Tepsis csukafilé

petrezselymes, párolt burgonyával és majonézes káposztával

6 személyre

A híresztelések szerint nem ildomos a fagyasztott halat hosszú időn keresztül a hűtőben tartani, mert rohamosan romlik a minősége, egészen addig, míg teljesen ehetetlenné válik, azaz megromlik. Egy év elteltével, az alacsony hőmérséklet ellenére is –18⁰C alatti- a fagyasztott hal kiolvadáskor egyszerűen romlott, büdös és ehetetlen. Szerintem az erős gusztusú emberek számára sem ajánlott ezen „ínyencségek” fogyasztása, mert a heveny egészségkárosodás következtében felborulnak. Na de térjünk vissza a 2-3 hónapnál nem hosszabb ideig, 180C körüli hőmérsékleten tartott, jó minőségű magyar halhoz. Az itt elkészített példányokat novemberben fogtam a Tisza-tó Kubik nevezetű pokoli bugyrában. A friss halat élete erőszakos kioltását követően azonnal megpucoltuk és lefagyasztottuk. Az óta várta, hogy az asztalunkra kerülhessen. Néhány nappal ezelőtt el is készítettem, és természetesen az eredmény kiváló lett.

Sült csukafilé

Hozzávalók:

• 2 db egyenként 1 kg körüli csukatörzs (vagy ennek megfelelő filé) –mely más bőrös halfilével helyettesíthető, ha nem a csúcsminőségre törekszel-
• 3 dl 20%-os tejföl (nem 12% és nem frissföl)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 tojás
• só, bors

Elkészítjük a filéket: a hal háta középvonalát hosszában végigmetsszük, majd a húst a gerince mentén, valamint a bordáiról lefejtjük. Ha nem akarsz pazarolni, ezt mindkét oldalon elvégzed. A csuka filézése az édesvízi halak közül szerintem a legnehezebb és legpocsékolóbb feladat. Ha a bordákat elkerülöd, a filében nem lesz szálka, viszont rengeteg hús marad a csontvázon, fordítva meg túl szálkás lesz a filénk. (A lazacnál szemöldökcsipesszel eltávolíthatóak a kis és nagy szálkák, de itt nem) Javasolok egy optimális megoldást. A vázról gondosan fejtsd le a húst úgy, hogy esetleg marad benne szálka! A filéket bőrrel lefelé fektesd deszkára, és éles késsel, a gerincvonalra merőlegesen a húst kb. 1-2 mm távolságban irdald be úgy, hogy a bőrt nem metszed át, de a húst és a szálkákat igen. Ezzel az eljárással a szálkák észrevétlenül kicsik és ehetőek lesznek. Ez egy kipróbált módszer, biztos a siker.

            Ezt követően sóval és borssal dörzsöld be a szeletek mindkét oldalát. Fél óra pihentetés után sütőpapírra és tepsibe teszed, bőrrel felfelé és a bőrre kis vajat kensz. 180⁰C-os sütőben pirosra sütöd, és rákened a tejfölös keveréket. Ezután légkeveréssel eléred a kellő állapotot, ami úgy 10 perc.

(Az iménti tejfölös keverék: a tejfölbe elkevered a tojást, jó csipet sót és a zúzott fokhagymát.)

Párolt petrezselymes burgonya

Hozzávalók:

• 1,5 kg krumpli
• 1 csokor petrezselyem
• csapott evőkanál zsír

A krumplit párolóbetéttel fél óra alatt puhára pároljuk. A befejezés előtt megsózzuk, hogy kissé beszívódjon. Az apróra vágott zöldet a zsíron (esetleg olajon, vagy vajon) megfuttatjuk, majd a párolt krumplival óvatosan összekeverjük. Ezzel kész is vagy a körettel!

Majonézes káposztasaláta

Hozzávalók:

• 1 kis fej édeskáposzta
• 2 fej vöröshagyma
• 2 db sárgarépa
• 5 dl tejföl
• 1 nagy tubus majonéz
• só, bors, cukor
• 1 kiskanál mustár
• ½ dl száraz fehérbor (borecettel, vagy citromlével helyettesíthető)

A káposztát, hagymát és répát apróra szecskázzuk. 

Használhatunk robotgépet is! 3-4 evőkanálnyi sóval összekeverjük. Egy óra állás múlva, miután kiengedte a levét, a zöldségeket kézzel kinyomkodjuk. Ha túl sósnak találod, nyomkodás előtt át lehet öblíteni. A só dolga csak a zöldségek nedvességtartalmának csökkentése. Az így kapott káposztás anyagba a fenti összetevőkből készített öntetet rá kell borítani, majd alaposan összekeverjük. Ennek a salátának legalább egy órát állnia kell a hűtőben, de 24 óra elteltével még finomabb.

A recept beillesztése az alternatív táplálkozásba

Szerintem a burgonyát azonnal hagyjuk ki, a salátát pedig saját gyártású majonézzel és természetes édesítőszerekkel készítsük, mint pl.: nyírfacukor, méz, stb. Így garantált a reformtáp, de az eredeti verzió sem túlzás. 

Segítsetek segíteni a csángóföldi magyar gyerekeknek, hogy megtarthassák nemzeti identitásukat!

Van egy piciny falu csángóföldön, Pusztina. Mindössze 720 család lakja. Sajnos gyermekeiknek a XXI. században nincs módjuk anyanyelvükön tanulniuk és olvasniuk. Idén rajtuk szeretnénk segíteni magyar nyelvű mese és énekeskönyvekkel, valamint egyéb játékokkal és édességekkel. Kérjük, hogy készíts össze számukra egy kis dobozt, melybe elhelyezed gyermeked megunt, de jó állapotú játékát és könyvét. Ezeknek a csángó gyerekek nagy hasznát fogják látni, és örömükkel fogják neked megköszönni. Az összegyűlt ajándékokat egyesületünk december 6-án fogja átadni a kicsiknek a pusztinai Magyar Házban.

Ajándékoddal keress engem személyesen, telefonon, vagy levélben.

Boronyai István

XIII. kerületi Hagyományőrző Önkéntes Tűzoltó- és Sport Egyesület

+36 70 3874590

boronyai@hdsnet.hu

Őszi Tisza-tavi csukázás

Nagyjából nyolc éve, hogy sógorommal -egy-két év kihagyás mellett- minden ősszel meglátogatjuk kedvenc vadvízi horgászparadicsomunkat, a Tisza-tavat. Mint tapasztaltátok, ebben az évben igen könyörtelen volt hozzánk a november eleji ősz, ezért kivételesen nem sátorral vágtunk neki a túrának, hanem szállást kerestünk, igazi kő, esetleg faházban. A fűtés nem hátrány. Hitetlenkedve tapasztaltam, hogy október második felére a tiszaörvényi szállások, melyek fűthetőek voltak- elkeltek. Számos kutatás és telefonhívás után ráleltem a  Sülőfészek vendégházra, ahol szívesen láttak volna bennünket a tartalék szobában. Időközben kaptunk egy meghívást sógornőm rokonaitól, így az előbbi szállást nem vettük igénybe.

Örvényi morotva

Október 30-án reggel 8 órakor megérkeztünk a tóhoz, és csónak híján megkezdtük családilag és társadalmilag hasznos cselekvéssorozatunkat. Az ajánlásnak megfelelően az örvényi morotva csatornatorkolatánál foglaltuk el harcálláspontunkat.

Hátrányok

• Nem tudtunk kishalat fogni (de vettem a pecaboltban)
• Viharos erejű szél fújt
• Nem fogtunk nagyhalat sem

Előnyök

• Vitamentes nyugalom volt
• Remek volt a forraltbor és a pálinka
• Nem éheztünk
• Bámultuk a vizet
• Este a pincében céllövészet

 Örvényi kubik

Második napra  egy szomszédtól kölcsönöztünk egy ladikot a fenti vízterületre. Reggel 8 körül kieveztünk a jónak ígérkező víztükörre. Az idő jelentősen javult a tegnapihoz képest. A szél mérséklődött, a hőmérséklet emelkedett és a nap ragyogott. Ráadásul egy csodálatos lápvilágban találtam magam vízinövényekkel és állatokkal körülvéve. Nehézkesen, de beindult a kishalfogás. Remek, a csukázáshoz tökéletes fekete hátú bodorkák tucatjait csaltuk horogra. Az átlagosan egy méter mélységű víz felületének 50%-át töklevél borította. A töklevélmentes tisztásokba hajigáltuk kevlárelőkés úszós, illetve fenekezős szerelékeinket. Az első két órában csukakapás nyugalmat "élveztünk". Na ekkor kezdtünk kétségbe esni. Jött a régi álvigasz: legalább jó idő van, van pálinka, bor, beszélgetünk. Mikor kezdtük beleélni magunkat az önsajnálatba beindult a munka. 11 óra körül fogtuk az első csukát. Ezt követően 4 óráig, üzemzárásig űztük az ipart. Összesen 7darabot fogtunk, ebből kettőt mérethiány miatt szabadon eresztettünk. A lelkes peca közben további két kapás haltalan maradt -természetesen a hal hibájából. Az eltett halak mérete 50 és 60 cm közöttiek voltak.

Sajnos többet vissza kellett dobni

Lapos

Harmadik napon reggel szélcsend és ború fogadott. Mivel az előrejelzések szerint kiadós eső volt várható, igyekeztünk a közelben horgászni. Fogtuk az ismerősünk csónakját utánfutóstul, és levontattuk az örvényi csónakkikötőbe, majd a sólyánál vízre eresztettük.

A kikötő területét és az azt övező teret Laposnak nevezik. Sajnos, mint kiderült, itt a vízszint nemigen haladta meg a 80 centimétert sem. Egész álló nap szakadt az eső, és ugye mit ér az eső szél nélkül... Mit igen, mit nem, egyszer csak a vadonatúj pergetőbotomon -mellyel fenekező készséggel, kishallal horgásztam- óriási kapás volt. A 200 m zsinórból 150-et letekert pillanatok alatt. Ekkor a féket megfeszítve odavertem neki. Na most figyeljetek. Egyre növekvő ellenállás mellett egyszer csak kiemelkedett a zsinór a vízből és megláttam az áldozatot. Egy sirály!!!!!!! A rohadt kis dög. Sajnos meglepetésemben és az esőben elfelejtettem lefotózni. Pityesz sógorom leakasztotta a horogról a még ekkor is csipkedő kis szarost. Szerencséjére a csőrébe akadt, így túlélte ezt a veszélyes találkozást. Hát ennyi volt az őszi túra indére, de jövőre ismét, akár többször is...

Rántott borjúláb hasábburgonyával és tartármártással

Csak ínyenceknek

Régi szerelmem, a rántott sertésköröm nagytestvére, mely a híreszteléseket beigazolva felülmúlja azt. A beszerzése nem egyszerű, de szó szerint „szerezni” és néha rábukkanni lehet. Én ma a Metro áruházban barangolva leltem erre a csemegére. Percekig tépelődtem: vegyem, vagy sem. Amint látjátok, vettem!!! Kilója úgy 1000 Ft körül volt. Egy láb 1,3 kg-ot nyomott. Szép nagy pracli. Boldogan és éhesen (mely elkészültéig még kétszer ettem) hazaérkeztem és nekiláttam az elkészítésének:

Valójában itt kezdődik a recept, a többi hanta!

Fogtam 2 db borjúlábat, összesen 2,6 kg súlyban, majd saját tulajdonú gázlámpámmal megperzseltem. Utána alaposan megmostam és nagy késsel a középső ízületnél, keresztben elvágtam. Behajítottam egy óriási edénybe és nem viccelek, 300 percig főztem jó sós vízben. Az pontosan 5 óra volt. (A sót ne sajnáld, tényleg jó sós legyen, mert akkor lesz a láb is elég sós!) Kemény volt, de megéri. Vigyázz, ne éhesen állj neki!

A megfőtt lábakat kitettem tányérra és lecsontoztam. A csontokat eldobtam és a hús-ín-bőr anyagot tenyérnyi lepényekre daraboltam. 

Miután kihűlt, hagyományosan kipaníroztam és bő olajban kisütöttem. Amint látható, hasábburgonyával tálaltam magamnak –ugyanis ebben a házban senki nem szereti ezt a lakomát rajtam kívül-, melyet megszórtam aprított petrezselyemmel és tartárt adagoltam mellé. Úgynevezett éttermekben a párolt rizst tukmálják.

Nyugi. Tényleg ezt vacsoráztam ma este nyolckor az egészséges és reformtáplálkozás jegyében, de az alábbi adagban és összeállításban.

Ha van időd, szereted az ilyen izéket és elszánt vagy, akkor vágj bele!

Rozmaringos csirke ropogós zöldségekkel, párolt, petrezselymes burgonyával és házi fokhagymás fügemártással (4 személyre)

(Nyugi-nyugi, ez nem az én adagom.)

Az egész az év utolsó fügetermésével kezdődött.

Tehát kimentem és leszedtem, volt úgy vagy 70 deka. Két napig töprengtem, hogy mit tegyek vele (már megint). Itt arra gondolok, hogy ez évben azon a kicsi fán, hozzávetőlegesen 30 kiló gyümölcs termett. Először júliusban, majd szeptember közepétől máig. Főztem belőle lekvárt sok-sok üveggel, több recept alapján. Most készül a fügebor (BV Judit: „minden sarokban rotyog valami szesz”), ami kb. december elejére el is készül. A meglévő mennyiség pálinkának nem elég (kár-kár). Egggész délelőtt töprengtem, mire megvilágosodtam: fügeszörp. Kutattam, kutattam, de egy ilyen receptet sem találtam, lehet nem véletlenül, pedig olyan elégedett voltam magammal. Töprengés folytatódott, tehát ebből most valami eledel lesz. A recept abszolút saját, és egyéni. Az eredmény pedig kiváló.

Recept

 Rozmaringos csirke

 Hozzávalók:

• négy csirkecomb és egy mell (csirke)
• friss rozmaring kis csokorral
• frissen őrölt bors, só
• egy üveg sör (de ez most tényleg nem belém)

Sózd le a megmosott csirkerészeket, és dörzsöld be az apróra vágott rozmaringlevelekkel. Őrölj rá tarkaborsot és kis vizet aláöntve, lefóliázva süsd egy óráig legalább. Utána a fóliát eltávolítva öntögesd sörrel és süsd pirosra. Vigyázz, állj ellen a kísértésnek, és ne használj más fűszert, mert akkor kárba megy a rozmaring. Igazi mediterrán ízt kölcsönöz.

A ropogós zöldségek

 Hozzávalók:

• egy nagy répa
• 30 dkg édeskáposzta
• fél kígyóuborka
• három fej vöröshagyma
• só, bors, szójaszósz

A megmosott zöldségeket hosszúkás hasábokra vágva hajítsd wokba (antiázsiaiak: serpenyőbe) és kis olajjal és a fenti fűszerekkel pirítsd úgy fél órát. A lényeg, hogy eltávozzon a nyersesség állapotából és megérkezzen a ropogós, ideális falatokhoz.

Párolt burgonya petrezselyemmel

Hozzávalók:

Na ezt má ne, ugye? Hihi

Azé annyit: pucold meg a krumplikat és tedd lábasba (egészben). Önts alá fél pohár vizet és egy-két evőkanál olajat. Párold kis lángon amíg megpuhul, majd a vége felé tedd hozzá a vágott petrezselymet és a sót. Mered vállalni, hogy ezt is elolvastad?

Fokhagymás fügemártás

Na ez döfi!!!

Hozzávalók:

• 70 deka friss füge
• három evőkanál kristálycukor
• öt gerezd fokhagyma
• só és keményítő

Vágd négybe a leszárazott fügéket és tedd kislábasba. Öntsd fel annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi és a sóval és cukorral főzd negyed órát. Tedd hozzá az összezúzott fokhagymát majd pár perces továbbfőzés után egy deci vízben feloldott két púpos teáskanál keményítővel sűrítsd be. Egy kis reszelt citromhéj nem ront rajta.

Nagy sikert arattam, de tényleg. J

Amurhorgászat a tatai Derítő-tavon

A tatai Derítő-tó a fővárostól mintegy 60 kilométerre található a Gerecse lábánál Vértesszőlős és Tata között. A tó sajátosságai közé tartozik, hogy a nap 24 órájában horgászható, valamint a fagyos tél kivételével parti faházak bérelhetők, melyek saját horgászstéggel rendelkeznek. Magyarok mellett számos külföldi horgász látogatja, akik túlnyomó részben bojlival az óriáspontyokra vadásznak. Persze szép számmal áztatják a zsinórt hagyományos pontyhorgászok is, akik a rendszeres telepítésnek köszönhetően számtalan háromnyarasat foghatnak. A horgászatot egy kellemetlen tény zavarja, mégpedig a vízben lévő tuskók, és itt nem a vízbe esett részeg kollégákra gondoltam. Mesterséges tó lévén, az Általér völgyének elárasztása képen jött létre, és így az itt lévő fák maradványaiba akasztgatjuk horgainkat és kosarainkat. A tuskós víz ezzel szemben jót tesz a haltartásnak, valamint nagyobb ügyességet követel a horgásztól.

A tó halállománya között szerepel a már említett „óriásponty” és a mezei ponty, továbbá amur, süllő, harcsa, fehérhalak közül, pedig a kárász és dévérkeszeg. Mint igazi sporthalat, én az amurt kedvelem a legjobban. El is határoztam, hogy fogok belőle egy párat.

A túra és a szállás

Megszületett az időpont, augusztus 21-től 24-ig. Felhívtam a faházak bérbeadását kezelő céget indulás előtt másfél hónappal, és közöltem szándékom. Ekkor már az említett időpontra csak kettő ház volt szabad, melyből az egyik ikerház volt. Értelemszerűen az önállót választottam. Ez volt az 52-es. A berendezés és elhelyezés a megszokott színvonalú volt, ellenben a stég egy kicsit rozoga, nincs légkondi és csónak. Mint minden ház bérletéhez, kettő horgászjegyet kellett váltani naponta 5400 forintért. Ezeken a stégeken amúgy is legfeljebb hárman tudnánk horgászni.

A szállásunkat délben elfoglaltuk, az asszonyok kiirtottak egy csomó pókot és kezdődhetett a peca.

Az etetőanyag, a csali és az etetés

A horgászat előtt három héttel megvásároltam a piaci táposnál a 8-8 kg kukoricát és búzát, amit kis idejű főzést követően lefedve kitettem a napra. Három hét múlva igen büdös volt. Az utazás előtt a levének nagy részét a kikönnyítés érdekében az udvarra leöntöttem, mely tettemmel a feleségem eszeveszett haragját váltottam ki. A szemes mellé vásároltam 4 kg nyúltápot is, mely zöld, szárított növényi részeket tartalmaz.

A horogra készítettem kapros és pálinkás kukoricát a következő képen. Fogtam két marék takarmánykukoricát és kevés cukros-sós vízben lassú tűzön megfőztem. Ez kb. fél órát vett igénybe.

A kapros:

A forró kukoricát kis befőttes üvegbe tettem annyi vízzel, hogy ellepje. A tetejére fél csokor összevágott friss kaprot tettem. Tartósítás céljából meleg dunsztba tettem, de nem tettem bele tartósító szert. Egy hét múlva teljesen megerjedt, tehát nem érdemes a dunszttal vesződni.

A pálinkás:

A forró kukoricát kis befőttes üvegbe tettem annyi fele-fele főzőlé-pálinka lötyivel, hogy ellepje. Ennyi.

Az etetőanyagot saját gumicsónakommal, a stéggel szemben, kb. 50 méterre lévő bójához hordtam be kisebb adagokban. A kiszemelt helyre leszórtam úgy fél négyzetméteres területre és kézzel ráhelyeztem a csalit, melyet behúztam. Éjjel sem dobáltam, mindig behúztam. Minden halfogás után szórtam etetőanyagot is. Az említett mennyiséget így osztottam be három napra.

Horgászat és halfogás

Három napon keresztül huzigáltam a cájgot és meglett az eredménye. Két bojlis bottal horgásztam amurra. A szerelék a következő: gubancgátlós ólom úgy 80 grammos, erős forgó gyöngy ütközővel, 8 cm-es horogelőke, 0-s Gama összevissza hajlított horog, fonott zsinórból kötött hajszálelőke, melyre 3-4 szem kukorica felfér, horog szárán 3 cm hosszú szilikon cső, műanyag stopper. A kukoricákat fűzőtűvel juttattam a hajszálra. Horogból többször használtam 2 0-s Owner füleshorgot is. Mindkettő tökéletes volt. Ezzel a technikával a három nap alatt négy 5 és 10 kg közötti amurt fogtam. Sajnos a tuskók miatt csak a kapások harmada zárult zsákmánnyal. Kizárólag amurkapás volt ezen a területen.

Az előbbi etetéstől mintegy tíz méterre fédereztem a szokásos módon, két napon át. A kosárba búzás etetőanyagot tettem, a horogra csontit. Itt egy 30 kg kárászt, keszeget és két kisebb pontyot fogtam. A féderezést a sok szerelékveszteség miatt később feladtam. Hagyományos fenekező szerelékre cseréltem, de az nem hozott sikereket.

A túra során voltak segédeim, akik mint társtettes vettek részt a műveletekben. Közreműködésüket ezúton is köszönöm. A három nap alatt kétszer sütöttünk parázson krumplis, hagymás, kolbászos alufólia csomagot, valamint egy ízben vacsoráztunk a tatai Grill étteremben, melyet mindenkinek ajánlok. Többször bicajoztunk a tó és az Őreg-tó körül a magunkkal vitt cangákkal. Igen jól szórakoztunk, de hazaérkezésünk után egy napig aludtam.